Az előző bejegyzésben volt szó a kinesztézis fogalmáról, diszfunkciókról, helytelen testhasználatról, korrekciókról. Számos dologgal utaltam a megoldásra is. 

Testnevelés vagyis a test intelligenciája

Korunk betegsége a mozgás minimálisra csökkenése mellett a mozgások egyhangúságát is kiemelhetjük! Korábban említést tettem a gépes izoláló edzésről, ami szintén nem a mi minőségi és mennyiségi  mozgásszegény életünkön segít, de ahhoz alkalmazkodik. Ha ezt meg akarjuk érteni, több dologgal kell megismerkednünk!

Mindenkinek volt testnevelés órája. Biztos volt, akinek megfordult a fejében, miért is test nevelés? Az intelligencia szót mindenki hallotta már. Sokan egyedül az IQ-ról tudnak, pedig ez a tárgyi tudást, logikát foglalja magában. Beszélhetünk azonban Emocionális(EQ), Szociális(SQ), de akár Kinetikus intelligenciáról is (KQ)! Testünk alkalmazkodik a napi kihívásokhoz és amit csinálunk, ahogy bánunk vele. Ez igaz a csontokra, az izmokra és a kötőszövetre, de az idegrendszerre is! Találtak kapcsolatot pl az állóképességi sportok és a tanulási képesség, a gyermekkori mozgásfejlődés illetve keresztezett mozgások és rendszeres testmozgás és az agy morfológiai változásaira vonatkozó megállapításokat is.

Ahogy egyre több kutatást és boncolást végeztek, a mozgással kapcsolatos elképzelések is változtak. Rájöttek, hogy a test mozgása összetett és több, mint csak az egyes izmok összehúzódása eredéstől a tapadásig.

 Az emberi test nem robotikusan mozog és a robotok természetesebbnek tűnű mozgása is nagy kihívás elé állítja a fejlesztőket!

Minden mozgásforma máshogy veszi igénybe a testet:

A testmozgásról-edzésről való gondolkozás beszűkülés a mozgások sokszínűsége gyakran együtt jár. (testépítés és az izomvesztés fantomja). Tény, hogy az alakalmazkodás a sportág specifikus fejlesztőmunka alapja. Tehát ha a célunk az erő és testtömeg növelése, azt nem az úszással vagy kocogással fogjuk elérni, hanem az erőgyakorlatokkal. Kiegészítő mozgásformát azonban érdemes (lehet) beiktatni. A verseny és élsportolók is végeznek kiegfészítő mozgást! Mivel nem vagyunk teljesítmény kényszerben, mint a profik, érdemes több mozgásformát kipróbálni és csinálni, mert az rávilágít a hiányosságainkra, rátalálhatunk arra, amit szeretünk csinálni, művelhetjük a testünk intelligenciáját, valamint nem szűkül be a mozgásról kapcsoltos elképzelésünk.  Gyakori felsimerés lehet, ha ismeretlen mozgásformát végzünk, akkor izomlázunk lesz olyan helyeken is , ahol nem is gondoltuk volna, hogy van izmunk, .ezzel a sérülést és túlhasználat szindrómát is megelőzhetjük. A Cross traing nem crossfit!

A funkcionális edzés szó divatos jelző, kb. minden olyan edzésre használják, ahol előkerül valami gumiszalag, kettlebell, trx, medicinlabda esetleg egy bosu . Ez főleg köredzések formájában valósul meg, ahol állomásról-állomásra más-más gyakorlatokat csinálnak a sportolók. Osztom azt a véleményt, hogy a fitness (személyi) edzésben a változatosság fentartása miatt használják a különböző 'funkcionális' eszközöket és legtöbbször nem a valós funkcionalitásuk-hasznosságuk miatt.

Hallgassunk a testünk visszajelzéseire, de ne ítélkezzünk egyből! Lehet hogy egy fájdalom vagy kudarc által új dolgokat tanulunk magunkról! 

Kötőszövet mindenhol!

Sokan hallottátok már a fascia kifejezést. Ennek a kötőszövetnek az izompólya szerepén túl (ahogy magyarul hívjuk) további szerepeit is felismerték, bár a téma még viszonylag friss és kutatott. A fascia rengeteg idegvégződést tartalmazó szövet, ami már szervként is említenek. Nagyszerűen tud alkalmazkodni és átépülni, de gyenge tápanyag elátottsága miatt sérülékeny. Körbeveszi az egész testünket, mint egy háló (tensegrity). Ott van a bőr alatt, az izmok körül, az izomrostok kül, a csontok és belső szervek körül is. Thomas Myers (az Anatomy Trains szerzője, fascia kutató) szerint a csonthátya is fascia.  A segítségével több mindent érzünk, mint gondolnánk (proprioceptor szervként is gondolnak rá)! Akármit is csinálunk az izmok melett a fasciát is kondicionáljuk!  A korábbi sérülések és mozgásbeszűkülések, posturális (testtartási) diszfunkciók mind kihathatnak az egész testre és kompenzációkra késztet bennünket!  

Korábban is ismert volt, hogy a sérülések utáni hegszövet képződés, hosszantartó immobilizáció-pihentetés/nem mozgatás kötőszöveti összetapadásokhoz vezet és ezek gátolják a mozgásterjedelmet és nehézkessé, gazdaságtalanná teszik a mozgást, kompenzációra késnyszerítik a testet.  Ha testünk nem mozog vagy, az egymáson elmozduló- elcsúszó szövetek (fascia, izom, bőr) kötései-kapcsolatai viszkózusabbá, 'sűrűbbé' válnak, csökken a víztartalmuk (ezt nevezhetjük adhéziónak, összetapadásnak is). Az, hogy ez mennyire akadályoz minket, az idő függvénye:

Ha üres lappal indulunk, 8 órát alszunk, akkor 8 óra alatt keletkezik valamennyi összetapadás. -Részben ezért érezzük magunkat merevebbnek felkelés után.- Ha megmozgatjuk a testünket, megnyújtózunk, akkor részben 'szétolvaszthatjuk' az összetapadások egy részét, ahogy a felületek elcsúsznak egymáson. Ha azonban ezt nem tesszük, akkor a napi inaktivitással összeadva a követekező nap már 8+8=16 órányi összetapadást kell megmozgatni(és még a napi inaktivitás nincs is benne!). Természetesen erre már nem lesz elég ugyan annyi idő, mint ami 8 órányi összetapadáshoz elég volt. Hónapokig, évekig nem törődünk ezzel komoly 'adósságot' halmozhatunk fel, amivel foglalkozni kell!

Mozgás - megfelelő folyadékpótlás - regenerálódás és újra

Sokszor szembesülhetünk azzal a tapasztalattal, hogy egyesek -vagy akár mi magunk- nem tudják teljesen kinyújtani a könyöküket, a karjukat vízszintesig felemelni, nehéz levenni a sütisdobozt a polcról, nyakukat nem tudják teljesen elfordítani, az egyenes ülés vagy egy gyakorlat végzése (pl. hason végzett mélyhátizom erősítés, térdelő ülés) vagy egy jógapóz felvétele maga a pokol! Ezért van a progresszió (egyámsra épülés) és érdemes szakértővel terveztetni a mozgásprogramunkat! 

Gyakran halljuk- mondjuk, hogy egy gyakorlat miatt fáj egy vagy több testrészünk. Ez persze kétélű kijelentés, -az alábbi pontokat inkább szabadsúlyos gyakorlatokra használnám-: azért fájhat, mert:

• nem a testalakatunknak megfelelően végezzük a gyakorlatot,
• a mi testtartásunk-kötőszövetünk-mobilitásunk nincs a megfelelő állapotban
• nem jól rögzült egy fázis vagy az egész mozgás, nem csináltuk előkészítő gyakorlatokat
• túl nagy ellenállást használunk, ami meghaladja az erőnket ès stabilizálási szintünket

Fejleszteni szeretnénk megunkat és javítani a kivitelezésen, technikán vagy ezzel nem foglalkozva valami gépes gyakorlatra cseréni?

Ha ezek közül egyik sem igaz, korábban nem fájt és hirtelen jelentkezett erős  fájdalom, érdemes megnézetni orvossal.

Mit lehet tenni?

Ha törekszünk az ideális testsúly elérésére, azzal is könnyebbé tesszük a helyzetünket, hiszen könnyebb a testünk, mi is szivesebben mozgatjuk, nem beszélve a kinézettel kapcsolatos szorongásainkról. Ha a nagy hasunk vagy a hurkák akadályozzák a mozgást, akkor nincs mese, lépni kell!

A masszázs, köpölyözés, ízület és lágyszövet mobilizáció (manuális medicina) és a kezléseken alakalmazott nyújtás a szövetkre hat, legtöbbször passzívan (a páciens aktívan relaxál és igyekszik lazán tartani a testét). Segít elolvaszani, szétválasztani, szétszakítani az összetapadásokat; megmozgatni a szöveteket és felpezsdíteni a keringést és megnyugtatni az idegrendszert.

A kinesio tape ragasztás segíthet a fájdalom csillapításában, az alul aktív izmok stimulásàban és a propriocepció javításban, de vannak korrekciós ragagasztások is.

Csak a masszázs vagy a ragasztás önmagában nem elég! Az aktív részvétel is fontos: masszázs után érdemes átmozgatni a testet, megnyújtózni, érzékelni a felszabadultabb mozgásterjedelmet és fokozatosan dolgozni a megfelelő nyújtó, mobilizáló gyakorlatokkal. Sokszor ez csak több kezelés után lesz jelentősebb javulás. Minnél nehezebben mozdulnak el a szövetek és merevebbek az izmok, kisebb az aktív mozgásterjedelem, annál jobban fájnak-kellemetlenek ezek az eljárások. 

Myers említi egyik előadásában, hogy tárolunk fájdalmat a testünkben. Ezt sokszor nem fájdalomként éljük meg, hanem fáradtságként, inkompetenciaként 'úgysem nem fog sikerülni'... Ezért úgy rendezzük a testünket-testtartásunkat, hogy ne érezzük ezt a fájdalmat! Kerüljük a fájdalmat előhívó mozgást, mert az szorongást kelt bennünk. Sokakat a fájdalom késztet inaktív életmódra vagy gátol meg a mozgásprogramban való részvételben, pedig talán segítene. De ehhez kell a tudatosság és az önfegyelem !

Mozogjunk szabadabban és élvezzük, ahogy felfedezzük testünk képességeit!

A mozgást befoláyoló lelki tényezőkről a következő bejegyzésben olvashattok!